Portfólió
Kesztölc község ingyenes információs lapjában,
a TENGERSZEMben,
2012 és 2014 között megjelent cikkeim
Vonzod? Vagy taszí...tod? Vonzod!
>>Társkereső 1x1<<
E-Book a 20 éves társkeresési tapasztalatomról...
- sehol meg nem jelent, az asztalfióknak készült
(2013. május, utolsó két fejezet 2017. február)
Az eBook letölthető a "Mit (nem) akar a nő? És miért nem érti ezt a férfi?" c.
kérdőívem aljáról itt:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLScAVbAv9uEsV0q5DSNAyBuzvQwMzFLNejsEPnjru6ebgRel2g/viewform
Saját tervezésű borítóval és 18 saját készítésű illusztrációval.
Utóbbiak ezen a felületen készültek Online:
(Részletek)
Előszó
Annyit elárulhatok magamról, hogy nagyon komolynak megélt problémákkal küzdöttem éveken át, hosszú-hosszú éveken át, a társkeresés terén, miután 16 éves koromra teljesen bizonyos voltam abban, hogy nem érdemlem meg a szeretetet - és ez így "rendeltetett", slussz. Kb. 1996-ot írtunk (elmúltam 20 éves, az bizonyos), és már abban gondolkodtam, apáca leszek. Kutattam, hol vannak az országban olyan kolostorok, ahová szívesen elvonulnék a világtól (megjegyzem, sem megkeresztelve nem vagyok és sem pedig vallásos - a hangulat középkori "romantikája" vonzott leginkább, s hogy nem szükséges egy életen át bajlódni olyasmivel, amiről halványlila gőzöm nem volt anno).
Aztán 1997-ben[1] a kezembe került egy könyv... A szerzője Bagdy Emőke volt... Nos, innen kezdődően - valamilyen formában - elkezdtem gondolkodni. Majd eltelt kb. 7 esztendő, amikor rádöbbentem, hogy el kell felejtenem egy kérdést: "Miért nem...?" Ehelyett úgy kell, hangozzon a kérdésem: "Hogyan...?"
Amíg az úton idáig eljutottam (2004 tájékára), az alap agykontroll-tanfolyamon túl (ami 2002-ben vettem részt) nem jártam semmiféle kurzusra, szemináriumra, és bölcs párkapcsolatra oktató könyveket sem bújtam. Utat kerestem a fényre, ki a depresszióból. Más célom nem volt, mint jobban érezni magamat, mert még felfogni sem voltam képes (amellett, hogy kövér voltam, azt eltakaró ruhákban jártam, és meglehetősen csúnyának láttam magam): azok a nők, lányok, akik láthatóan nem szebbek nálam, s talán még túlsúlyosabbak is, mint én, miként tudnak "bepasizni"??? Éveken át életem kardinális kérdése ez volt, miután kigyógyultam abból: de miről beszélgessek egy másik emberrel???
Itt és most lehet az asztalra is csapni akár, mit szüttyögök ezeken a múltbéli problémákon, amelyek sokak szerint bizonyára egyáltalán nem problémák... Mindenkinek a saját terhét kell cipelni és punktum. Én nem vehettem a vállamra másokét, és amivel én küszködtem, azt sem mások oldották meg, és különösképpen nem azok, akik lekicsinyelték mindezt, és rettentő okosnak vélték magukat, saját létfeladatukkal túllicitálva az enyémet. Hajrá.
[1] Ettől az évtől kezdődően sorra olvastam pszichológia, önismeret témában jó néhány könyvet, melyek látható, gyakorlatban érzékelhető segítséget nyújtottak számomra: kikecmeregtem a gödör mélyéről, majd feljutottam a napfényre, fel a hegyoldalakon és tovább! Tulajdonképpen a történet egy másik könyv témája is lehetne. Az autodidakta módon megszerzett, gyakorlatba is átültetett ismereteken túl tanárképző főiskolán szintén tanultam pszichológiát, egy szemeszter erejéig. Majd egy grafológia tanfolyam előadásai gyarapították tudásomat ezen a területen.
VII. Milyen típusú férfiakat vonzol? (1. ismérv)
Kezdem ismét saját példával. Sokáig tartott - évekig -, amíg rájöttem, miért menekülnek szinte tőlem a férfiak. Egyetlen csúfos oka volt ennek: utáltam magamat, de semmiképpen nem szerettem (és ez lerítt az öltözékemen is, hiszen igyekeztem magamat tetőtől-talpig betakarni, pl. hosszú fekete szoknyában jártam alacsony termetem ellenére). Hogyan szerethetett volna engem bárki más? Csak húztam a strigulákat, csak húzgáltam, de sehol senki. Randi, randi hátán... Akadt jó pár olyan pasi, akit szívem szerint ott helyben pszichoterápiára küldtem volna. Összezuhantak voltak, depressziósak, és sírtak. Húúú! Kemény tapasztalat egy könnyednek induló randin. Utólag miért is csodálkozom ezen, magam is erős melankóliával és önértékelési zavarokkal küszködtem anno.
Vonzottam olyan pasit is, aki szinte szembe kacagott, hogy 27 évesen még nem voltam férjnél. Agyő!
Igen sok kifacsart lelkű, önmagát marcangoló férfival randiztam, és való igaz, olyan is akadt, akinek nem kellett volna bemutatkoznom sem! Jó néhányszor éreztem azt, inkább vagyok lelki segélyszolgálat, mintsem társat kereső.
2003-tól fenti kétes randi-tapasztalatok kezdtek megszűnni számomra. Fordult a kocka. Mérhetetlen szerencsém volt (egy egészen rejtett vonzáspont): egy kedves nagynéném 2002 telére meghívott egy budapesti agykontroll tanfolyamra. Miután elvégeztük a 4 napos alaptanfolyamot, 27 év - hihetetlen mennyiségű és méretű - lelki szemetétől megszabadulva a kocka szemlátomást azonnal fordult és a párkák elkezdtek szőni egy egészen új mintázatú szőttest nekem... Felgyorsultak az események, olyannyira, hogy szerény személyem alig-alig volt képes követni azokat.
Bármi fajta koncentráció, tervezett edzés és / vagy fogyókúra nélkül "ledobódott" rólam kb. 10-15 kg súlyfelesleg. Semmit nem tettem érte azon túl, hogy JÓL éreztem magam - és ez az én esetemben csak külső segítséggel (agykontroll tanfolyam) sikerült.
Nem mondom, hogy ettől kezdődően minden tökéletes rendben zajlott, csak és kizárólag "álompasikat" vonzottam be mindennapjaimba, de lassacskán fel-felbukkantak azok az intelligensebb férfiak is, akikkel egészen jól el lehetett társalogni és nem a szenvedés és lelki nyomorúság volt a téma.
Nem tagadom, hogy nem úgy lendültem neki egy-egy randinak: most, most, majd most ő lesz a NAGY Ő, s az is igaz, hogy akadt, aki arra késztetett, esküvői magazint vegyek az újságos standon... Azért a legjobb stratégia mégiscsak az, ha nem teszel mást, mint bármiféle tervezgetés NÉLKÜL egyszerűen jól érzed magad.
Amikor az élet "nekilendül", problémák adódhatnak abból, ha nem vagy felkészülve az árhullámokra. Olyannyira nem volt önbizalmam, hogy soha, de soha nem fogadtam volna arra, az, hogy társat keresek, országos szinten közhírré téve rám jelentkezők áradatát zúdítja majd! 2002 tavaszán abszolút nyugodt lélekkel olvastattam be pár mondatot a vezetékes telefonszámunkkal egyetemben (nem volt még mobilom) Murányi Mariann szerda éjjeli "forró" hangulatú műsorába az akkori Danubius rádión. Alapvetően: elképesztő mód' elegem volt már a "lassú víz, partot mos" effektusbólJ
Mit akartam vonzani? Gyorsaságot, pörgést! Hát, meg is kaptam!
Emellett még mindig nem voltam magammal tisztában, így káoszt teremtettem magam körül is. Ami belül, az kívül, ugye.
Kettő egész hétig tódultak a jelöltek az éteren keresztül: a kútásótól, a (nős + négygyerekes) kamionsofőrön, a sváb-magyar gimnazistán át egészen a vállalatigazgatóig. Volt, akinek soha nem volt pénze felhívni engem (itt most nem reagálok erre a tulajdonságraJ), és folyton azt kérte, csörgessem már vissza pár percre... Én ostoba, pedig megtettem - szórakoztatott!
Akadt olyan is, aki gáláns úriembernek állította be magát, kizárólag magázódni volt hajlandó velem, vacsorázni hívott és érdekelték a verseim (ez volt minden, ami történt); még a jegygyűrűjét is levette (persze ezt nem hozta akkor tudomásomra), valahányszor találkoztunk, majd eltűnt az életemből pár hónap után. Aztán fél év elteltével váratlanul felhívott valaki, és amikor bemutatkozott fenti "úriember" feleségeként, csaknem leestem a székről. Hajszálon múlott, hogy nem vitte bíróságra az ügyet: bizonyára volt mit a tejbe aprítaniuk, mert nagyon féltette tőlem azt, amit eddig felépítettek, s ami az övé és a lányáé volt. Ami végül is meggyőzte őt anno, hogy mindent tövéről-hegyére elmeséltem neki, ahogyan barátnők között az szokás lett volna. Ez megnyugtatta és soha többé nem keresett. Az ügy elcsitult...
A sztorikat még folytathatnám az olyan hódolókkal, mint a német vendégmunkásként dolgozó török pasi, a török hegymászó aktivista, az egyiptomi egyetemista, a kanadai-magyar költői lelkű festőművész, stb., akik önmagukat pillanatok alatt férjjelöltté avanzsálták...
Tehát a lényegek lényege, mert ebből lehet kiindulni: milyen típusú / viselkedésű férfiakat vonzol?
Pl. (barát)nőseket? Azokat, akik fél lábbal még az előző kapcsolatukban agonizálnak?
- Ekkor biztos lehetsz benne, hogy még nem akarsz elköteleződni, a szabadság fontosabb számodra.
Pl. félénkeket? Esetleg depressziósakat, kiábrándultakat, stb?
- Ekkor biztos lehetsz abban, hogy saját egyensúlyod visszaszerzésén kellene dolgoznod.
Pl. olyanokat, akik inkább taszítanak viselkedésükben és/vagy külsődleges szempontok alapján?
- Nem biztos, hogy egyáltalán örömödet leled a randizásban, gondold át alaposan!
Szóval bárkit vonzol vagy éppen "taszítasz" (tulajdonképpen csak vonzás létezik), az mindenképpen tükröt tart számodra. Ha okosan játszol, a randi partnerek megmutatják neked az utat, jó helyen vagy-e, jó irányba mész-e, vagy éppen fordulj vissza azonnal. A partnereid megmutatják neked a fejlődésed, avagy a stagnálásod mikéntjét. Ehhez természetesen meg kell tanulnod kívülről látnod magadat. Ha rossz irányba tartasz, be KELL azt ismerni magadnak, el kell felejteni az afféle "kamuzást", mint a: de..., igen, de..., tudom, de..., nem is tudom..., az a baj..., stb.
Hogyan lásd kívülről magadat?
Tulajdonképpen mindegy is, próbáltad-e már vagy sem,
nálam egy rendkívül egyszerű módszer az, ami bevált. Egy könnyed vizualizációs
gyakorlat: képzeletben felálltam egy székre, vagy felmásztam egy létrára -
ráültem a kétágú létra tetejére. Alattam, körülöttem semmi más nem volt, csak
és kizárólag a puha, kicsit ködösen csillanó fehérség. Ennyi. Ezt képzeltem el.
Nem adtam hozzá semmi egyebet ehhez a képhez: sem problémát, sem más
gondolatot. Ez a vizualizáció olyannyira kiemelt adott helyzetből, hogy aztán
letisztulva érkezett a megoldás. Amit talán észre sem vettem, miféle
konkrétumban nyilvánult meg: éppen csak könnyedén visszasodródtam az
"áramlatba".
Szerelem húrja zsong, jajong...
(Digitális verseskötet, saját tervezésű borítóval)
Kiadta a Napvilág Íróklub
ISBN 978-963-87713-1-5
Minden jog a szerzőnek (C. E. Shepherd) fenntartva!
Budapest, 2007-11-2
(Részletek)
Illúzió
Szemem vakítja...
Tobzódó
Mediterrán álom
Szerelemre várón
Ahogy a kipp-kopp...
Ébredő
Percre perc...
Ahogyan megérintettél
Elvágyóban
Karma 2.
Fájdalom
Sötétség omlik...
Ahol a "csikók" szabadon alkothatnak: a kanca mezeje
A cikk a Clonlara (off-campus / home schooling)
2019. októberi Hírlevelében jelent meg
"Sok dolog van, mit nem rögzít szabály,
Óriási a tudásanyag,
Mit egyetemen sem tanítanak,
S nem tanul meg, ki iskolába jár."
Ez a pár sor nagy kedvencem, Lucy Maud Montgomery Anne-sorozatának valamelyikéből való. E könyvek és a filmes adaptáció volt lelkesedésem-szenvedélyem katalizátora a répa vörös hajkoronáért, a tanításért / pedagógiáért és az írónői mivoltért. Pedig soha nem akartam klasszikus értelemben tanító vagy tanár lenni és elvégezni főiskolán e szakok valamelyikét (közművelődési könyvtár szakon végeztem). És most mégis itt vagyok, vagyunk Veletek: a Clonlarában! És lelkesedünk, kísérletezünk... És kinek-kinek biztosan van répa vörös hajkoronája is.
Úgy érzem muszáj megemlítenem, hogy kb. 12-13 évvel ezelőtt volt egy tervem, egy álmom, egy olyan gyerektábor-féleségről, ahol a gyerekek olyan színű szobában vannak elszállásolva, amely szín domináns az aurájukban, s ilyen színű logós pólót is viselnek azzal a felirattal: MINERVA FARMJA. A logó pedig egy bagoly, természetesen. Ebben a tervben az egyéniség, a Belső Erő támogatása volt a cél. Ismét megérkezvén a Clonlarához.
Mi, Noémivel (8,5) ebben a tanévben léptünk a 2. évfolyamba. A kíváncsiságomtól hajtva nemrég belemerültem a NAT legutóbbi tervezetének olvasásába, ami nemhogy érdekes olvasmány, de egy valódi álomsuliról szól! A terv szerint az első évfolyamnak minden kétséget kizáróan átmenetinek kell(ene) lennie, a gyerekek nagyjából egy szintre hozása a cél, a tehetségek, erősségek felismerése, és semmiképpen nem kellene új ismeretanyagra vonatkozó feladatokat végeztetni tankönyvből, munkafüzetekből. Az írás, olvasás, számolás, matematikai alapműveletek automatizmusának 2. évfolyam végére, de teljes egészében 4. (!!!) évfolyam végére kell kialakulnia stabilan...
Anno a grafológia tanfolyamon tanultuk, hogy a 6-7 éves gyerekek keze általában nem alkalmas még a C-s kötéses írás elsajátítására, az ún. mielinizációs folyamat okán, mely iskolakezdésre még nem biztos, hogy befejeződik. Azaz az idegek velőhüvelyesedése tart még, amely elősegíti a finommotorika biztos működését. És ugye ez is egyénfüggő: https://www.okosjatek.hu/_iras_rajzolas_elokeszitese Másrészt mivel az írásunknak alapból volna egy természetes dőlésszöge (jobb- és balkezességtől függően jobbra vagy balra), mentálisan-lelkileg kiegyensúlyozottabb gyerekekkel volna tele egy általános iskola, ha a pedagógusok a dőlt írásmódot tanítanák.
Fentiek értelmében teljes nyugalommal fogadtam - egy idő után sikerült - Katinak, a tanulókísérőnknek a tanácsát első évfolyam első szemesztere után, hogy egyszerűen hagyjam békén a gyereket a betűk és a számok közvetlen megismertetésével. Ekkor tudatosítottam magamban, hogy annyira játékos még Noémi, hogy kizárólag e felől tudok közelíteni majd. Illetve nála minden jóval később (egy, másfél év "késéssel") is kezdődött: mászás, járás, beszéd, ovi...
Szóval játék. Google-ra fel! Alapos internetes kutatás kezdődött, játékos betű és számtanítás után. Ötleteket gyűjtöttem leginkább, majd kombináltam azokat egyedivé.
Még év elején rátaláltam a Freinet pedagógiára: https://freinetnk.blogspot.com/search/label/01.%20nap%20%3AaA%20ismerkedés. Ezen az oldalon egy Nagykovácsiban tanító pedagógus gyűjtötte össze a több évtizedes tanítói tapasztalatát, DISZ-es gyerekre alkalmazva. Rengeteg hasznos anyag olvasható a blogban, telis-tele képekkel. A módszer alapján mi is ezzel kezdtük:
"Unalmamban" maradék
polifoamból készítettem 3D-s betűket (a kettős betűk hiányoznak még). A fenti
weboldalon akadtam az ötletre, hiszen ha minél több érzékszerv vesz részt a
tanulási folyamatban, annál nagyobb az esély a biztos elsajátításra. Csukott
szemmel tapogattuk a betűket. Ebben a projektben az I-Í nyomtatott betűkig
jutottunk, aztán Noémi nagyon elunta a folyamatot. Abba is hagytuk. Ezen
kísérlet után vetettem be a még (!) játékosabb megoldásokat.
Ahonnan indultunk, az a pont volt, ahol a betűkkel és a számokkal külön-külön kezdtünk ismerkedni. Valójában a józan ész ellenére: beszélni sem úgy tanulunk, hogy először felolvassák nekünk szüleink a Magyar Helyesírás Szabályait. És ahová eljutottunk: a teljes kép láttatása, ill. annak kísérlete. A játékosságot alapul véve kitaláltam egy társasjátékot, egy meglévő, de sok tekintetben hiányos társasjátékmezőből kiindulva. A hupikék törpikés játékmező egészen érdekes, sok feladattal, és jó hosszú, 64 mező, lehet lépkedni, számolni. Szerencsekártyák helyére betűhívó képeket készítettem, a Kerekmesés ABC alapján. A játékmezőn továbbá vannak jelvénymezők, ahol mi játék pénzérméket és játék papírpénzeket húzunk (zsákbamacska módra): a végén mindenki megszámolja, mennyi pénzt gyűjtött. A szerencsekártya mezők számát megnöveltem és megjelöltem a játéktáblán. Az összegyűjtött betűkből a játék végén, amikor beért az első a célba, történetet találunk ki. Ha pl. húztam egy A mint almát, egy K mint krokodilt és egy Ú mint utat, akkor e három szó használatával mesét kell mondani. Csak a fantázia szab határt.
Alaptételnek kell számítson, hogy az érzékszerveink az égvilágon mindent érzékelnek, fognak és raktároznak. Az információt VISSZAhívni a bajos, nem elraktározni. Így a tudattalanban mindent halmozunk, aztán majd egyszer csak előhívja ismét valami, és bekerül a hosszú távú memóriába.
Akad
még néhány játékos segédeszköz, amiket előre gyártottam, nem feltétlen ahhoz,
hogy ott és azonnal használjuk, hanem a "majd, egyszer az úton..." lebegett a
szemem előtt. És ki tudja, hirtelen mi kelti föl a gyerek érdeklődését. Egészen
kreatívnak tartottam a BETŰ-virágra szálló BETŰ-pillangókat, internetről
töltöttem le, mint segédanyagot. A Kerekmese ABC-t fentebb már említettem,
lenti fotón részletesebben láthatók a kártyák. A nagyobb kártyákra, a fotón jobbra,
az ABC betűinek mind a 4 verzióját felragasztottam, betűhívó képekkel együtt. A
minap ezen kártyák segítségével írtunk meg egy rövid levelet.
Ami biztosan nem vált be több
kísérlet után sem, az az órarend szerinti haladás. Nem olyan szigorúan vett,
mint az állami iskolában, de a leglazább keretek közé szorított sem. Amikor
minden ilyesmi kudarcot vallott, hirtelen megvilágosodtam. A kezdetek kezdetén
minden tantárgyat külön színnel jelöltem. A Noémi egyik kedvenc formája a szív.
Mi volna, ha egy 8-színű dobókocka segítségével maga a gyerek választaná ki,
melyik tárgykörben tanuljunk? Adott színt dobva megnézzük, mi van a szívecskére
írva. Pl. ha kéket dobunk, akkor a matek témában alkotunk, fedezünk föl
valamit. A szívecskék hátuljára az altémákat írtam, amelyeket kiválasztottam.
Ez a játék, ez a típusú tanulás igazi sikert aratott: a szívforma és szivárvány
színei okán.
A 2019-es nyarunk nagy találmánya a számolást segítő "Ki költ kevesebbet a boltban?" memóriajáték. Egy régi marketinges füzetben találtam rengeteg fotót élelmiszerboltokban kapható termékekről. Illetve játék tallérosokat. Egy-egy kártyára kerültek a termékek, és a termékek alá - az arányaiban egymáshoz viszonyított - nagyjából megfelelő "áruk". Természetesen gyűjtjük a párokat, majd a végén megszámoljuk, ki mennyi pénzt költött? Aki kevesebből kijött, az a nyertes! Hab a tortán a recept- vagy főzőverseny. Amit vettél, mit tudsz abból főzni, készíteni? A kártyajáték másik verziója a Fekete Péter. A dupla kártyák mellé Noémi rajzolt egy fekete bevásárló kosarat, s akinél marad, az a Fekete Péter.
A memóriakártyák alatti képen egy zseniálisan klassz IQ fejlesztő játék: The Profi Cube, https://www.dbzonline.com.au/cache/item-489public.html?cache=no Addig megy az idegeidre, amíg ki nem rakod az elsőt, aztán nem tudod abbahagyni. Hat szín, hat nehézségi fokozat. A helyükre visszatenni a szivacskockákat is intenzív kihívás. Ha leülök mellé, előbb-utóbb Noémi is. Ez az a feladat, amit meg akarsz oldani!
A régi gyerekszoba
kincseit is magammal hoztam a nyáron: a retro GAZDÁLKODJ OKOSAN!-t és a forma,
ill. számolós dominót. A Gazdálkodj okosan!-t azért néhány trükkel föl szoktuk
pörgetni, mert valóban nagyon hosszú a játék egy kisgyereknek, órákig egy
helyben ülni. És hasznosabb, mint az internetről letölthető újabb verzió, mert
itt vannak egészen kis címletű pénzek, amelyek a számokkal történő ismerkedéshez
előnyösebbek - erre ismét kedvenc tanulókísérőnk, Kati világított rá.
A matricázni imádó
gyereknek valódi aranybánya ez a nagy halom ragasztható betű és szám, ráadásul
különböző méretben. Plusz a majd A3-as felületű színes és formára vágható óriás
matrica. Ezt most fogjuk majd kipróbálni, főként a már kész betűhívós képekkel
teli albumhoz.
Végül megjegyzem, hogy ameddig nem tud olvasni Noémi stabilan, és / vagy magától nem indul el abba az irányba, hogy írjon is, addig csak az olvasás lesz fókuszban, egyelőre a nyomtatott - főként - nagy betűk.
Végezetül
hadd osszak meg veletek egy videót, Noémi kedvenc elfoglaltságáról, amellyel
abszolút önfeledten képes igen hosszan "maszatolni". A babaház készítés -
lakberendezés - használati tárgy gyártás teljes mértékben saját találmány,
alapvetően a rengeteg "DIY" YouTube videónak köszönhetően.
Ebbe a babaházas miliőbe pedig már beleilleszthetőnek érzi 8 éves elméje azt, hogy esetleg a babáknak is létrehozható iskola, vagy éppen a házban "lakók" jönnek vele együtt iskolába: a konyhaasztalhoz. Miután reggel fölkeltek és megreggeliztek ők is. https://www.youtube.com/watch?v=8HqWF3fH_gk&feature=youtu.be