Milyen a valódi?

A valódi az, amelyben megkapaszkodhatom, létezésem minden síkján és dimenziójában. A valódi az, amely harmóniával tölt el, amely megemeli a rezgésemet, amely kiegyensúlyozottá tesz. A valódi az, amely az otthon érzetével érint, amikor azt mondhatom: hazaérkeztem! A valódi az, ahol maradnom kell. A valódi az, ahol a csönd a muzsika. A valódi az, ami a szívcsakrámat nyitja meg. A valódi az, amikor építek. A valódi az, amely engem épít. A valódi az, amikor a flow áramlik. A valódi az, amikor meghallom a Felsőbb Énem hangját. A valódi az, amikor saját Énem kivetülése vagyok, nem pedig a "mások" hitrendszereinek, érzelmi kondícióinak, elvárásainak való görcsös megfelelési kényszerből születő RE-akció. A valódi az, amikor megnyugszom. A valódi az, hogy írom e sorokat és megnyugszom. A valódi az, amikor élénkebbek a színek, finomabban simít a szél, és a madárcsicsergést csupán a légy zümmögése "zavarja" meg. A valódi az, aminek nincs jang-túltengéstől pulzáló ellenpólusa, mert a béke nem nem-háború, ahogyan szól a haiku. A valódi az EGY-s-ÉG. Hiszen az egész több mint a részek összessége. Nincs polaritás. Nincs dualitás. Nincs konfliktus és konfrontáció. Egy van. Fény van. Forrás van. Valódi. Kettősség híján!

Bemutatkozás

Anno Domini 2018 (frissítve: 2020. november)

Magyarországon, egy Dobogókőhöz közeli falucskában élek férjemmel és a lassacskán 10 éves kislányunkkal. A diplomám szerint közművelődési könyvtáros volnék, ám én ezt jóval tágabban és szimbolikusabban értelmezem: a könyvtár, ahol dolgozom, maga az Univerzum. Akként jellemezném tevékenységi körömet, hogy leginkább útkeresés / útkövetés, fénymunka és nem utolsó sorban "kulturális kreativitás" 

Hosszú, izgalmas, rejtélyes és fárasztó utazás volt, amely végén eljutottam földi létezésemnek arra az állomására, ahol megtudhattam végre, mi is az ÉLETCÉLOM, illetve miféle módon van azt lehetőségem mások tudomására hozni. Nem véletlenül kaphattam azt az adományt a Felsőbb Intelligenciáktól, hogy jól bánok az írott szavakkal, és az sem véletlen, hogy eme bámulatosan mágikus nyelvet művelhetem anyanyelvként, amely a MAG-yar. Örömet és magasztos érzést okoz, ha formába önthetem érzéseimet, gondolataimat, ezért szeretném, HA MINDEZT AZ ÖRÖMET MEGOSZTHATNÁM másokkal is, akár a bolygónk túlsó felén. De a lényeg, az esszencia, az az ADÁS, hogy elindíthassam a pillangó-effektust, amely "visszarepül" hozzám... majd... valamilyen formában.

Amiből nekem különleges élményem származott, repítsen el mást is egy különleges világba, mely túl van minden megosztottságon, dualitáson: politikán, valláson, háborúkon, bőrszínen; téren és időn felüli - a versek pl. ilyenek. 

Ezen a ponton el is juthatunk a könyvektől, a nyomtatott szövegen át magához az ÍRÁSHOZ, az írás szeretetéhez. És ami szenvedélyt ébreszt az emberben, az olyan erőket mozgat meg, amely erők a maximumot képesek kihozni belőle. 

Bevallom kizárólag a SZÉPhez és a JÓhoz ÉRTek - mert ezek számomra az ÉRT-ÉK-ek. Mint Rozetta, a kerttündér, aki nem bírja elviselni a koszt :) Ilyen banálisan szólva. 

Verseim is szinte valamennyi a szerelem témakörében íródtak. (Nem tudok politikai, rendszerellenes, forradalomra buzdító verseket írni, avagy köztiszteletben álló embereket karikírozni.)

Vonzanak régi korok poros és misztikus könyvtárai. Azok a könyvtárak, ahol szinte minden könyv / kódex valamiféle titkot rejtett... Hiszen az írás / olvasás tudománya évszázadokon át a kiváltságosoké volt! Bár 2020-ban alapvetésként kezeljük azt, ha valaki ír és olvas, e mellett máig ezernyi és milliónyi "titokra" bukkanhatunk a könyvekben. 

Mindebből vezethető le, hogy 2001-ben szakdolgozatomat Mátyás király korvináiról írtam "Könyvkultúra, könyvművészet a reneszánsz korabeli Magyarországon: A Bibliotheca Corviniana kódexei és utóéletük a törökdúlás után" címmel.

2011-ben és 2017-ben egyenrangú félként segédkeztem egy (állami gondozott gyermekek témakörében benyújtott) pedagógiai, illetve utóbb egy gyermekpszichológiai (mesék lélektani hatása témájú) szakdolgozat megírásában. Utóbbi témában személyes tapasztalataim, valamint olvasás során szerzett tudásom is hangsúlyosabb szerepet kapott.

Szívesen foglalkozom pszichológia témakörben emberi kapcsolatokkal, szűkítve a kört: társkereséssel, pontosabban internetes társkereséssel. Ezt alátámasztani a több mint 20 éves gyakorlati tapasztalattal tudom, illetve mindezt színesíti a sok-sok, könyvekből szerzett információs anyag. Nos, annyit hozzáfűznék így 2020-ban, hogy ez az érdeklődési köröm immáron a múlté, ám tapasztalataimat őrzi az eleddig a fiókom számára e témában megírt e-book-om :D

Élménydús tapasztalataim között tartom számon, hogy a helyi (ahol élek) közéleti, információs magazinban, a TENGERSZEMben négy cikkem is megjelent, kultúra / személyes látásmód / tavasz / Hunyadi Mátyás / l. Világháború témakörökben. 

Valamint jelenlegi lakhelyem hivatalos honlapján is bemutatkozhattam hosszabb, rövidebb írásokkal. Többek között a KÉPZELT LÉNYEK c. irodalmi pályázatra benyújtott írásaimmal, amely írások a TÜNDÉR(ek) témakörben készültek... 

Egészen friss rajongásom tárgya kb. 3 éve az olajfesték és a festővászon.

Végül, de semmiképpen nem utolsó sorban, szeretek fotózni. A legkedvesebb témám, és tulajdonképpen az egyetlen: a természet, az elmúlás feletti élet diadala...